Részletek Orbán Viktor évértékelőjéből:
"A pártjaink ugyan lehetnek ellenzékben, a haza azonban nem. ... Van olyan, hogy néha leparancsolják az embert a parancsnoki hídról vagy a kormánykerék mellől – erről én is tudnék mesélni –, de a hajó közös, ezért ilyenkor is evezni kell, és nem durcásan ügyeskedni a fúróval a hajófenékben."
vs.
"Régi figurák, jól ismerjük őket, és pontosan tudjuk, hogy mire készülnek. ... Mint húst a legyek, dongják őket körül az erős külföldi érdekcsoportok. Valójában azok akarják visszaültetni őket a magyarok nyakába."
Ha kiderül, hogy a tavaly nagyobb számban megszületett csecsemők egy 2014-es kormányváltást éreztek meg, akkor milyen együttműködésre készül Orbán ellenzékből? Beáll majd a nyakunkba ültetettek mellé, és együtt eveznek a külföldi érdekcsoportok nagyobb hasznáért? Vagy őrá nem vonatkozik az együttműködés kötelessége ellenzékiként, és amikor ő lemegy a hajófenékbe ügyeskedni a fúróval, az más?
Aki a szocialistákra szavaz, az hazaáruló, vagy legalábbis hazaárulók szekértolója? A Fideszt ellenzékbe küldeni hogyhogy nem a magyar emberek öntudatos és erős választása, míg a Fideszt megválasztani igen?
És ha ez igaz, akkor miért állítja, hogy a haza soha nem lehet ellenzékben?
Orbán és az együtt evezés
2013.02.24. 10:21A bejegyzés trackback címe:
https://peldabeszedek.blog.hu/api/trackback/id/tr205101355
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2013.03.02. 19:51:02
Meddő dolog Orbán szövegeinek az inkonzisztencia szempontjából való elemzése. Az esetleges ellentmondásokat (pl. itt azt, hogy nem azt tette ellenzékben, amit elvár az ellenzéktől) könnyen magyarázza a "magasabbrendű cél", vagyis a "cél szentesíti az eszközt" érvvel. Persze nem így, kimondva, direkt módon magyarázná ezt, hiszen annyit még talán ő is tud, hogy ilyet nem szabad nyíltan kimondani (a közvélemény ezt az érvet elfogadhatatlannak tartja - bár szerintem elméletileg helyes érv), hanem a maga zavaros módján, össze-vissza szövegelve valamit. Azért teheti ezt meg, mert a közvélemény szövegértési szintje megreked ott, ahol a formális ellentmondást (a valamilyen választ) érvényes tagadásnak, cáfolatnak veszik. Tehát a gyakorlatban, a szövegértés hiánya miatt sosem érvek ütköznek egymással, a közönség csak magát az ütközést érzékeli, és nem a szövegek tartalmát, és szemantikai értékeit, a jelentését, és az igazát.
Tehát az inkonzisztencia egy kicsit is összetettebb, és a közvetlen tapasztalattól távol eső szövegben, átlagos értelmezői közönség előtt kimutathatatlan.
Akkor mi marad? Ha nagyon tisztességesek akarunk maradni, akkor csak az, hogy a szöveg igazságértékét értékeljük. Ezzel az a baj, hogy bármely kicsit is összetett szövegben egy csomó olyan állítás van, amelyeknek ugyan van igazságértéke, de az nagyon bonyolultan mutatható csak ki. Egy ilyen elemzésnek mondatonként kellene darabokra szedni a szöveget, és így összevetni azt a rendelkezésünkre álló tudással, minden egyes érvet alátámasztva, igazolva. Reménytelen...
Marad a csúnya megoldás. Egy tisztességtelen, hazug, vagy/és hamis álomvilágban leledző ember demagóg populizmusával szembe populizmust kell szegezni. Nem hazugot (hiszen vele szemben nekünk van igazunk), de annyira egyszerűt, lecsupaszítottat, hogy érthető legyen. Sőt, esetenként a cél érdekében (ugye, a cél tényleg szentesíti), még hazudni is szabad, de akkor azt úgy, hogy nem vegyék észre.
Tehát az érvelés minőségének alkalmazkodnia kell a célközönséghez. Orbánék azért voltak annyira sikeresek a sok hazugság elhintésében, mert alacsony szintű rábeszélőgépet alkalmaztak, és az pontosan alkalmazkodott a befogadók intellektuális szintjéhez.
Amúgy meg, én már régóta azt gondolom, hogy ezekkel már nem beszélgetni kell. Argumentum ad hitlerum, itt már Stauffenbergi módszereket kell alkalmazni, más nem segít.
Tehát az inkonzisztencia egy kicsit is összetettebb, és a közvetlen tapasztalattól távol eső szövegben, átlagos értelmezői közönség előtt kimutathatatlan.
Akkor mi marad? Ha nagyon tisztességesek akarunk maradni, akkor csak az, hogy a szöveg igazságértékét értékeljük. Ezzel az a baj, hogy bármely kicsit is összetett szövegben egy csomó olyan állítás van, amelyeknek ugyan van igazságértéke, de az nagyon bonyolultan mutatható csak ki. Egy ilyen elemzésnek mondatonként kellene darabokra szedni a szöveget, és így összevetni azt a rendelkezésünkre álló tudással, minden egyes érvet alátámasztva, igazolva. Reménytelen...
Marad a csúnya megoldás. Egy tisztességtelen, hazug, vagy/és hamis álomvilágban leledző ember demagóg populizmusával szembe populizmust kell szegezni. Nem hazugot (hiszen vele szemben nekünk van igazunk), de annyira egyszerűt, lecsupaszítottat, hogy érthető legyen. Sőt, esetenként a cél érdekében (ugye, a cél tényleg szentesíti), még hazudni is szabad, de akkor azt úgy, hogy nem vegyék észre.
Tehát az érvelés minőségének alkalmazkodnia kell a célközönséghez. Orbánék azért voltak annyira sikeresek a sok hazugság elhintésében, mert alacsony szintű rábeszélőgépet alkalmaztak, és az pontosan alkalmazkodott a befogadók intellektuális szintjéhez.
Amúgy meg, én már régóta azt gondolom, hogy ezekkel már nem beszélgetni kell. Argumentum ad hitlerum, itt már Stauffenbergi módszereket kell alkalmazni, más nem segít.
