"[A Muszlimok ártatlansága című film] bemutatása egy rosszindulatú kampány része, ami a vallások lejáratásával a népek, különösképp az egyiptomi nép megosztását célozza."
-------------
"Elítéljük azokat az állandó próbálkozásokat, amiket félrevezetett személyek a muszlimok vallásos érzelmeinek megsértésére tesznek."
A fenti közlemények különböző forrásból származnak, de mindkettő a kairói amerikai nagykövetség elleni támadásra adott, hasonlóan hibás reakció. Az elsőt az "Arab Tavasz" óta folyamatos atrocitásoknak kitett kopt keresztények testülete adta ki, deklaráltan a további muszlim támadásoktól félve. A második az Amerikai Nagykövetség közleménye, amit később Clinton külügyminiszter is megerősített: "Az Egyesült Államok helytelenít minden szándékos törekvést mások vallásos hitének lejáratására."
A hiedelem mindkét kijelentés mögött azonos: mi (keresztények, amerikaiak) valamit csinálunk, ami provokálja őket (muszlimokat), és amire ők a büszkeség és méltóság megőrzése miatt érthető módon úgy reagálnak, ahogy tették: zavargásokkal, a nagykövetség megtámadásával, zászlóégetéssel, illetve az immár felszabadított Líbiában többszörös gyilkossággal. Ha mi nem tennénk azt, amit tettünk - folytatódik a narratíva -, akkor békében élhetnénk egymással, hiszen ők csak akkor válnak brutális gyilkossá az iszlám nevében, ha "félrevezetett személyek" azt kiprovokálják. Ha nem provokálunk, akkor láthatjuk, hogy az iszlám a béke vallása.
A folyamatos fenyegetettségben élő egyiptomi koptok esetében érthető ez a túlélést remélő meghunyászkodás. Az amerikai Külügyminisztérium részéről egyszerre arrogáns rasszizmus és öngyilkos ténytagadás.
Rasszizmus mégpedig azért, mert a fenti narratíva azt foglalja magába, hogy mi jobbak vagyunk náluk. Ők, mint afféle nemes vademberek, ösztönösen reagálnak arra, amit mi csinálunk. Mi nem csak a magunk tetteiért vagyunk felelősek, hanem az övékéért is - amit mi teszünk, az irányítja őket. Minden felelősség a miénk, mi döntünk háborúról és békéről, zavargásról és egymás mellett élésről, és ha az amerikai nagykövetet meglincselik a szalafisták, egy magasabb szinten azt a gyilkosságot is mi magunk követtük el, a "muszlimok vallásos érzelmeinek megsértése" által.
Mindezeken túl pedig - a fentiek szerint - jobbak vagyunk azért, mert mi még a gyilkosságra sem reagálunk gyilkossággal. Mi bocsánatkéréssel reagálunk, amiért előidéztük azt, hogy nekik gyilkolniuk kelljen. Mi fegyelmezettek vagyunk és civilizáltak, de tőlük nem várjuk el ugyanezt, mert nem tartjuk őket képesnek rá. Mi felnőttek vagyunk, ők gyermeklelkűek, mi vagyunk az erős gyarmatosítók, ők a leigázott erőtlenek.
És végső soron mi más állna az ő jogos frusztrációjuk mögött, mint az ősbűn, a mi fölényes technológiai-kulturális fejlettségünk, ami a gyarmatosításban nyert kifejezést.
Amikor elítéljük a film készítőit, nem egyszerűen egy filmért kérünk bocsánatot (egyértelmű, hogy nem ez volt a lincselések kiváltó oka), nem is csupán azért, hogy a vallásos érzelmeknél fontosabbá tettük a szólásszabadságot, hanem a világot legyőzni képes erőnk és fejlettségünk miatt. Azért érzünk bűntudatot, mert elhisszük, hogy a világbéke akadálya a mi háborúra való képességünk. És ismét csak: a bűntudat is azt bizonyítja, hogy mennyire jók vagyunk (bár vannak köztünk, akik nem éreznek elég bűntudatot, és nem hajlandóak tagadni a nyugati civilizáció fejlettségét, őket egyszerűen erkölcstelennek bélyegezzük.)
Így lesz a Külügyminisztérium, és vele az amerikai kormány álláspontja öngyilkos ténytagadás. Ahogy Obama fogalmazta meg a narratíva kulcsmondatát egy ENSZ előtt mondott beszédében: "Nem maradhat fenn az a világrend, amely egyetlen nemzetet vagy csoportot emel a többi fölé". És ugyanez a WTC elleni - természetesen a nyugati világ által kiprovokált - támadás kapcsán: "9/11 után a félelem és harag miatt megszegtük az elveinket."
Ismét 9/11 van, az évforduló örömére sorra gyúlnak a tüzek a Közel-Kelet amerikai nagykövetségein, és megöltek (eddig) négy diplomatát. Most Obama az elnök, és ő nem szegte meg azt, amit hirdet: a kiegyenlítést, a nyugati erőfölény szándékos leadását, és az engesztelést a bűntudat által eddig meg nem bénított fölény miatt. Hogy ez mennyire egyezik, vagy mond ellent valójában az elveinknek, arról mérhető módon legközelebb két hónap múlva hoz döntést az amerikai nép...
