Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra? quam diu etiam furor iste tuus nos eludet? quem ad finem sese effrenata iactabit audacia? (Catilina ellen I.)
Ugyan meddig élsz még vissza, Catilina, a türelmünkkel? Meddig űz még eszeveszett dühöd gúnyt belőlünk? Mely határig hányja-veti magát zabolátlan vakmerőséged?
Az indító mondatok utáni első bejegyzésünk legyen Ciceróé, tiszteletadásul és egyben annak igazolásául, hogy megközelítésünk és szerkesztési elveink nem kívánnak megállni a magyar közélet határain, sem időben, sem egyébként.
Mi a szerkezeti oka az idézett mondatok hatásosságának? Túl a többes szám első személy használatának közösség képzetét teremtő erején és a záporozó kérdések szerkezeti ismétlődéseinek megerősítő funkcióján, a mondatok logikai szerkezetének mai diskurzusaink szempontjából legtanulságosabb eleme a beágyazott előfeltevés és az ezáltal a befogadóra záruló nyelvi csapda.
Ha azt kérdezzük, hogy „meddig élsz még vissza türelmünkkel”, akkor a befogadóban azt a képzetet keltjük, hogy a kérdés alapját adó állítást már nincs értelme vagy helye vitatni. Meddig űz gúnyt belőlünk eszeveszett dühöd? Az eszeveszett dühről szóló állítás illetve a gúnyt űzés vélelme a beágyazó kérdés által a tény álcáját ölti magára. A nyelvi megoldás azt sugallja, hogy amiről döntenünk lehet illetve kell (nekünk, a többes szám első személy által létrehozott közösségnek), az csak az, hogy meddig tűrünk még. Ebben persze újabb előfeltevés rejlik, azaz az, hogy eddig tűrtünk, és ennek a türelemnek mielőbb helyes véget vetnünk.
Az olvasónak: ha ilyen szerkezetű mondatokkal találkozik, hogy „meddig tűrjük még, hogy a ránk zúdított szennyáradat elborítsa fejünket”, „mikor kiáltunk már megálljt a nemzetre rontó fenavadaknak”, vagy kevésbé mozgósítólag, inkább sorsverte sóhajjal: „mikor lesz már vége megaláztatásainknak”, vigyázzon.
Álljon meg, fékezze meg természetes nyelvi kooperativitását és álljon ellen a nyelvi forma sugallatának. Egyáltalán nem biztos, hogy valóban gúnyt űznek, hogy visszaélnek, hogy eddig volt mit tűrnie s hogy ezt ideje abbahagynia. Aki itt nagy valószínűséggel visszaélést követ el ellene, az a gyújtó hangú orátor.
Ha a szöveg nem tömeggyűlésen vagy a médiában hangzik el, hanem személyesen, közvetlenül, és van módja válaszolni, akkor állítsa meg a beszélőt és fejtse fel a beágyazott állításokat, jelezze, hogy nem látja azok igazolását és hogy egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy kell gondolkoznia a dologról, mint a beszélőnek, amiképpen azt a többes szám első személy sugallaná.
