Gotham City utcáin demokrácia és jogrend uralkodik, de a felszín alatt, a városi csatornarendszer törvényen kívüli bugyraiban egy karizmatikus népvezér készülődik, hogy az emberek közvetlen képviseletére hivatkozva átvegye a hatalmat.

Ezzel a felvezetéssel kezdődik a Batman-trilógia most futó, harmadik része, és a filmnéző már a nyitó percekben tudja, hogy a város lakossága védtelen lesz a demagóg népvezérrel szemben. A több évszázada alapított Wayne Enterprises, Batman családjának eredetileg kapitalista éthoszú vállalata az elmúlt években az esélyegyenlőség és munkahelyi diverzitás élharcosává vált. Profitot már nem termel, és mivel azonosult azzal a narratívával, hogy az anyagi jólét és a nagypolgárság vezető kulturális szerepe csúnya bűn, amit illik önként feladni, büszke is rá, hogy nem termel nyereséget.
A város élete látszólag békés és rendezett, de a mindent átszövő baloldali-jóléti dekadencia és a kényszeres politikai korrektség hazugságai már elrohasztották a tartópilléreket.

Ebbe a vihar előtti csendbe robban be a csatornák világából előlépő Bane, a forradalom vezére, gyújtó hangú szónoklataival: "Visszavesszük Gotham városát a korrupt elittől, a gazdagoktól, azoktól, akik a mindenki előtt nyitva álló lehetőségek mítoszával generációk óta elnyomás alatt tartanak benneteket. Visszaadjuk a várost az embereknek. Gotham a tiétek!"

Bane első dolga, hogy aláássa a rendőrség tekintélyét. Elbeszélése szerint a korábbi kormányzat brutális rendőri gyakorlata ártatlan emberek százait sújtotta igaztalanul, és juttatta őket börtönbe. Ezeket a randalírozókat Bane uralma alatt kiszabadítják, és a népakarat érvényesüléséért küzdő bátor szabadságharcosokként ünneplik őket. A bűnözők és a feldühödött tömeg támogatásával Bane megszállja az elnyomó globáltőke szimbólumának kikiáltott tőzsde épületét, majd oda bejutva - a tömeg figyelmétől immár rejtve - saját gazdasági köre előnyére avatkozik be az ügymenetbe.
A város pedig ünnepli az új rendszert, amiben a demokrácia intézményi struktúráját felváltja a közvetlen néphatalom. Ünneplik a balliberális elit tehetetlen megszégyenülését, a köztársasági eszme és a liberalizmus végét, és az új korszakot, amiben az állam azonosul a nemzet tudatával és akaratával.

Bane első tömeggyűlését egy impozáns futballstadionban tartja. (Ha ezen a ponton az olvasó netán kezdené úgy érezni, hogy tendenciózusan elferdítem a filmet: nem, valóban futballstadionban játszódik a jelenet.) Az emberekkel való konzultációnak ezen a helyszínén a Vezér mint a közösség preegzisztens érdekeinek kifejezője jelenik meg. Amit ő akar, azt a közösség már régóta akarja, a Vezér mindössze szavakba önti, amit az emberek kimondatlanul éreznek, és biztosítja az akarat megvalósulását. És mint kiderül, a "nép érdeke" a város teljes szuverenitását kívánja, valamint a városon kívüli világ mint ellenség azonosítását. Bane ezt ki is fejezi, és közli a világgal, hogy amennyiben beavatkoznak Gotham lakóinak életébe, az emberek kénytelenek lesznek felrobbantani egy neutronbombát, ami önmaguk pusztulásával együtt a külvilágnak is jelentős kárt okozna.

Mit csinál mindeközben a korábbi kormányzat és a Vezér demokratikus ellenzéke? Hallgatnak. Nincsenek eszközeik Bane ellen, mert nem képesek lebontani azt a világképet, amit a populista szónok és csapata minden megnyilvánulásával épít. A film során egyszer sem fordul elő, hogy a demokrácia és jogállam képviselői az új vezér demagóg szövegeit megpróbálnák darabjaira szedve, argumentálva hitelteleníteni. A város lakossága és a filmnézők végig nem tudják meg, hogy mi az eszmei probléma a közvetlen népi felhatalmazással, vagy miért hibás Gotham City érdekeit antagonisztikus ellentétbe állítani a külvilág érdekeivel. Nem derül ki, hogy a tőzsde megszállása miért ellentétes valójában az "utca emberének" érdekeivel, hogy miért káros a spekulatív tőkét megbélyegző és a termelő tőkét felmagasztaló retorika, vagy hogy az esetenkénti rendőri túlkapásoknál miért volt nagyságrendekkel rombolóbb a rendőrség hiteltelenítése. Egyáltalán, hogy mi a baj a dichotóm világképpel, ahol minden rossz valaki mások miatt van, és ami szerint ha ezek a mások eltakarodnak, akkor végre kibontakozhat a nemzet tehetsége és teremtő ereje. Nem derül ki, hogy valójában - a neutronbomba felrobbantásán kívül - miért nem érdeke az embereknek Bane hatalomra jutását támogatni.

Nincs olyan politikai szereplő, aki Gotham City lakóihoz értelmesen szólna, egy kellően megkomponált, de a Vezérénél jóval több igazságelemet magába építő világképpel. Bane ártalmas és minden elemében torz narratívával manipulál, a "Jók" pedig csöndben felveszik a denevérruhát, és a végső pusztulás előtti utolsó másodpercben, közvetlen kézitusában megmentik a világot.
"Soha nem fogják megtudni, ki mentette meg őket" - szól a film egyik zárósora, mintegy beismerve a kommunikációs képtelenséget. A néző pedig kilépve a moziból az esti égbolt horizontján nem a megmentő Batman sziluettjét keresi, hanem azon tűnődik, hogy jó lenne egyszer nem elhúzni az időt addig a katasztrófa előtti utolsó pillanatig.